gyengítések kerülése

Gyengítések kerülése – alapvető szempont az érvelésben

A gyengítések kerülése még vezető beosztású emberek esetében is fejlesztendő terület.

Talán észre sem veszed milyen sokszor előfordul, hogy akár udvariasságból, akár belső bizonytalanságból gyengíted a szóbeli megfogalmazásod erejét. A gyengítések kerülése mindenki számára fontos, mert a gyenge megfogalmazás csökkenti az üzenet erejét.

Olyan ez, mint amikor előre eldöntöd egy játékban, hogy biztosan nem fogsz nyerni. A bizonytalanság kiül az arcodra, a szemedből látják, hogy puha  vagy és legyőzhető, az első lépésben el fognak söpörni. Miért adnának meg neked bármit is, amiről saját magad azt üzened, hogy nem is akarod igazán?

Vegyél példát a profi boxolókról: a mérkőzés előtt erősnek és legyőzhetetlennek mutatják magukat, fenyegetik az ellenfelet, hogy már azelőtt eldöntsék a mérkőzés kimenetét, mielőtt az még elkezdődött volna.

De ha nem is fújod fel magad, mint a mesebeli béka legalább nem mutasd magadat gyengébbnek annál, mint amilyen valójában vagy.

Egy dologra mindenképpen figyelj: ez a gyengítések kerülése!

A gyengítések olyan szóbeli megfogalmazási módok, amik azt üzenik, hogy nem állsz teljesen amögött, amit mondasz. Azt jelzed velük, hogy burkoltan visszavonulsz vagy vita esetén magadban a másiknak adsz igazat. Mit is nevezünk gyengítésnek?

1) Feltételes mód használata

Nyelvtani jele a -na -ne -ná- né toldalék. Példák:

“Meg tudnánk beszélni ezt a kérdést?”

“Át tudnád gondolni, amit mondok?”

“Megmutatnám a legújabb katalógusunkat.”

“Ha lenne erre néhány perced…”

Mindegyik mondatban jelen van valamilyen feltétel. A feltételes mód használata azt üzeni, hogy egy cselekvés vagy esemény megtörténtét mástól teszed függővé.

Mi a megoldás? Használj felszólító és kijelentő mondatokat, mint: “Beszéljük meg ezt a kérdést!”, “Gondold át, amit mondok!” 2Megmutatom a legújabb katalógusunkat.”

2) Felesleges önkorlátozás

Bizonyos megfogalmazásokkal felesleges korlátokat állítasz fel magaddal szemben. Feleslegesek azok a korlátok, amelyek nem kívülről keletkeznek, hanem a belső bizonytalanságodat vetítik a külvilágra.  Az ilyen közlések forrása lehet a helytelenül értelmezett udvariasság. Egyidejűleg azonban  a jófiú effektusra is építenek, ami egy manipulatív technika.

Konkrét példák:

“Zavarhatom néhány percre?” (Elővételezi, hogy a beszélgetést a másik zavarónak találja majd.)

“Mennyi ideje van?” (A másiktól teszi függővé a beszélgetés időkeretét.)

“Remélem nem okozok nehézséget azzal, hogy…” (A kérésem biztosan nehézséget okoz.)

“Feltarthatom egy pár percre?” (A másik fél nem akar velem beszélni, csak “feltartom”.)

Mit mondj helyettük? A határozott fellépés a közvetlen és egyenes közlésekre épül: “5 percet kérek Öntől”, “30 percre van szükségem”, “Arra kérem, hogy…” A direkt és közvetlen kijelentések nem csak határozottak, hanem hatásosabbak és őszintébbek is.

3) Általános alany használata

Az általános alany azt jelenti, hogy az alany határozatlan, nem tudod ki az, aki egy cselekvést megtesz.

“Ezt itt alá kell írni.” (Ki írja alá?)

“A szerződést hétfőig kell visszaküldeni.” (Ki küldje vissza?)

Ide sorolhatók az “ember” alannyal megfogalmazott mondatok is.

“Az ember néha követ el hibákat.” (Pontosan melyik a sokmilliárdból és konkrétan milyen hibát?)

“Az ember jó, ha gondoskodik a jövőjéről.” (Kiről van szó pontosan?)

Mi ezzel a nehézség? Az, hogy a másikra bízod, hogy magára veszi-e a kérést, vagy sem. Ezzel pedig gyengíti a saját pozíciódat.

Mit tegyél? Használd az egyes szám első személyt, ha magadról beszélsz és a második személyt, ha a másik félről! “Itt írja alá legyen szíves!”, “A szerződést hétfőig küldje vissza.”, “Hibát követtem el.”, “Neked gondoskodnok kell a jövődről!”

Az erős ember magát helyezi a középpontba, magáról beszél és a saját nevében kér. További érvelési eszközöket pedig érveléstechnikai tréningen sajátíthatsz el.