a tagadás és elutasítás fázisa

Tagadás és elutasítás fázisa – hogyan támogasd a változásokat?

Sokszor felmerül általános kritikaként, hogy az emberek nem hajlandók változni, minden új felé ellenállást mutatnak. Tagadás és elutasítás az első reakció a legtöbb új dologra. Ez a tapasztalat téged is keserűséggel, közömbösséggel tölthet el. A legszívesebben feladnád minden ambíciódat a változások iránt. Sokat könnyít ezen, ha tudod, hogy a változások elfogadásának első szakasza a tagadás és elutasítás fázisa. Igen, első pillanatban mindenki ellenáll a változásnak. Még te is. A helyzetet elfogadva már könnyebben találod meg a helyes utat.

Miben nyilvánul meg a tagadás és elutasítás fázisa?

Amikor egy komolyabb változással először szembesülsz, a legtermészetesebb reakció a teljes tagadás. Spontán merülnek fel benned az ehhez hasonló gondolatok:

“Nem, ez nem lehet, ez nem történhet meg.”

“Én erre nem vagyok képes.”

“Jól hangzik, de nem lehet megvalósítani.”

“Ez biztos csak valami tévedés.”

Nem csak tragikus változások – pl. munkahely elvesztés – esetén reagálsz így, hanem kisebb, de téged komolyabban érintő változásokra is. Például ha mégsem téged küldtek a külföldi útra, ha új helyre kell költözni vagy megkapsz egy komolyabb feladatot, amit nem igazán szeretnél. Sőt: ha megoldást kínálnak egy problémádra, gyakran a megoldás is hasonló ellenállást vált ki belőled.

Nem benned van tehát a hiba, sőt, nem is beszélhetünk hibáról. A komoly változások elfogadásának első szakasza a tagadás. Furcsa dolog ez, mert azt jelenti, hogy ha valaki azt mondja egy változásra, hogy “nem”, akkor pontosan ezzel lépett rá a változás feldolgozásának és elfogadásának útjára.

Az első reakció mindig az elutasítás.

Ezért az első elutasítást természetesnek kell venned, amire számítanod és építened kell. Ezt a gondolatot még egyszer megismétlem, mert fontos: amikor egy komoly változást bejelentesz, akár céges akár privát területen, természetesnek kell venned az elutasítást mint első reakciót. Különösen akkor, ha a változás negatívan érinti a másik felet.

Vegyünk néhány gyakori példát:

  • a gyerek közli a családjával, hogy olyan emberrel kíván együttélni, akit ők nem különösebben kedvelnek
  • közlöd a munkahelyeden, ahol nagyon fontos szereped van, hogy állást változtatsz
  • közlöd a családoddal, hogy hosszabb időre külföldre mész
  • bejelented, hogy vállalkozást indítasz és otthagyod a biztos állásodat

Gyakorlatilag bármilyen témában szembesítesz másokat az őket negatívan érintő komoly változásról, mindig ellenállással kell számolj.

Még olyan változások is elutasítást váltanak ki a környezetben, amelyek pozitívnak mondhatók vagy amihez másoknak semmi köze. Nem egyszer ütközik például ellenállásba a környezet részéről, ha valaki életmódot változtat, többet törődik önmagával, saját személyiségének fejlesztésével kezd foglalkozni vagy egyszerűen pozitív irányban viselkedést változtat. Előfordul, hogy nem tapasztalsz nyílt ellenállást, de a negatív megjegyzésekből, csipkelődésből, feltűnő érdektelenségből vagy a passzív ellenállásból (“nincs ellene kifogásom, csak most ne”) világosan érzékelheted:

minden változás, még a pozitív változás is, először ellenállásba ütközik.

Hogyan támogass másokat, akik a tagadás és elutasítás fázisában vannak?

Több vállalatnál láttam szervezeti átalakító folyamatokat. Mivel a változás a vezető részére is szorongással, kihívásokkal, félelemmel teli helyzet, ezért a dolgozók részéről történő ellenállást támadásként, veszélyként élték meg, aminek nem szabadna lennie. A dolgozó félelme felerősítette a vezető félelmét és ebből ellenséges, feszült, agresszív légkör keletkezett.

Éppen ezért a változások kommunikációjára előre felkészültünk.

A tréningeken a vezetőkkel összegyűjtöttük a várható ellenérveket, kifogásokat. Kifejezetten gyakoroltuk a befogadó, megértő magatartást és ezzel együtt a változás szükségességének kihangsúlyozását.

Minden alkalommal, amikor a vezetők időt hagytak a dolgozóknak a változás tényének feldolgozására és akarták a félelmeket azonnal eltaposni, sokkal hamarabb sikerült átlépni a változási görbe következő szakaszára.

Mi a legtipikusabb hiba a változások bejelentésénél?

A leggyakoribb hiba, hogy elfelejted, te már mennyit gondolkodtál a dolgon és mennyi idő állt a rendelkezésedre, hogy elfogadd a helyzetet. Másoknak, akiket kész tények elé állítasz, nem volt ennyi idejük. Ha ezt elfelejted, akkor elvárod, hogy mások azonnal pozitívan és elfogadóan reagáljanak a változásra.  Nem fogadod el, hogy a tagadás és elutasítás szükséges lépései az elfogadásnak. Nyomás alá helyezed őket, számon kéred rajtuk a negatív hozzáállást – és ezzel valójában nehezíted a változás elfogadását.

Tagadás és elutasítás fázisa: hogyan segíthetsz másokat abban, hogy átlendüljenek rajta?

Úgy, hogy a változás közlése után időt hagysz nekik a gondolkodásra.

  • Nem rovod fel a negatív hozzáállást, nem harcolsz ellenük és nem győzködöd őket.
  • Nyitottan és elfogadóan meghallgatod a negatív véleményüket, kihangsúlyozod a megértést.
  • Világosság teszed a változás elkerülhetetlenségét.
  • Időt hagysz nekik, hogy feldolgozzák a helyzetet.

Felmerülhet a kérdés, hogy mennyi időt kell a másiknak hagynod, hogy feldolgozza a változásokat. Az igazság az, hogy a szükséges időt a másik fél szabja meg.

Ha jól kezeled a változást, akkor ez az idő nem lesz hosszabb, mint amennyire mindenképpen szükség van.


Ne maradj le egyetlen ingyenes leckéről sem!
Add meg az e-mail címedet és havonta egyszer értesítést kapsz a legfrissebb bejegyzésekről!

Kérlek ne adj meg freemail.hu / citromail.hu végződésű e-mail címeket!